Mint köztudott, az NB II-es labdarúgó bajnokság tegnapi fordulójában csapatunk kiütéses, 6-1-es győzelmet aratott a játéknap előtt a dobogó harmadik fokán tanyázó, a Haraszti útra pontszerzési reményekkel érkező Siófok együttese ellen.
Bár nem szokás egy újságírónak személyes emlékeket belecsempészni irományába, ezúttal engedjék meg nekem, hogy kivételt tegyek. Deja vu élményem volt ugyanis vasárnap délután, a Soroksár-Siófok összecsapáson. Már túl voltunk Gyepes Gábor kimaradt tizenegyesén, már vezettünk 1-0-ra, s érezhető volt, nagyon együtt van a társaság, csak idő kérdése, mikor találunk be ismét a vendégek kapujába.
Aztán elérkezett a meccs 27. perce: Gárdos András remekül tekert a bal oldali szögletzászlótól középre, Lovrencsics Balázs pedig az ötösön, háttal állva a kapunak levette a labdát, majd beforgatva a mögötte tornyosuló védőt, a jobb alsó sarokba lőtt. Na ez volt az a pillanat, amikor bevillant: én már láttam ezt a mozdulatot. Nem egyszer és nem mostanában, már vagy harminc éve ... Még én is őrült mód kergettem a labdát, parázs csatákat vívtunk csapatommal az aktuális bajnokságban. Volt egy csapattársam, aki bivalyerős centerként három védőt képes volt elvinni a hátán, ha hozzákerült a labda. Lehetetlen volt lebirkózni őt a kapu előterében. Nem véletlen, hogy igyekeztünk őt jobbról is, balról is tömni labdákkal. Ő pedig középen levette, majd kitéve az "evezőit", úgy forgatta be őrzőit, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Kapura fordulásai általában középkezdéssel zárultak ...
Na ezt a center úgy hívták, hogy Lovrencsics László. Ismerős a név, ugye? Akkor még híre, hamva sem volt családalapítási terveinek. Nem sokkal később elköltözött, kapcsolatunk megszakadt, s csak évekkel később tudtam meg, hogy előbb Gergő, majd Balázs révén két futballista fiúval áldotta meg a sors. A többit már mindenki ismerheti. Gergő vitte többre, magyar válogatott lett, jelenleg a Fradi játékosa, Balázs pedig itt, Soroksáron rugdossa a gólokat. Az ő mozgása azonban olyan, mintha az apját látnám. Erős, lendületes és nagyon érzi a kaput ...Szóval a kis Lovi "kiköpött" apja, harminc évvel fiatalabb kiadásban.
Ja, és hogy el ne felejtsem: közönségszórakoztató játékkal győztük le a Siófokot tegnap. Aki nem látta, sajnálhatja, hogy nem jött ki a meccsre!
