Végy egy jó kapust ... Örök érvényű igazság ez a labdarúgást ismerők táborában. A jó csapatok kapujában azonban különösen nehéz kiugró teljesítményt nyújtani, hiszen sokkal kevesebb dolga van egy hálóőrnek, mint egy gyengébb gárda esetében, s ezen alkalmak során, mondhatni "hideg kézzel" kell bravúrokat bemutatni.
A tavaszi első öt fordulóban, 450 perc alatt mindössze egyetlen gólt kapott csapatunk - azt is tizenegyesből -, ellenfeleink pedig alig, alig tudtak helyzetet kidolgozni ellenünk. Mondhatni tehát, mezőnyjátékosaink munkanélkülivé tették kapusunkat. A hét végi, csákvári mérkőzésen azonban elérkezett az a pillanat, amikor Jova Leventének kellett életben tartani pontszerzési reményeinket. Miközben szinte felbillent a pálya mezőnyfölényünktől, a hazaiak vezettek 1-0-ra, s félő volt, ha véletlenül "találnak" még egyet, vereséget szenvedünk. Az ötven valahányadik percig nem akadt komoly védeni valója Levinek, akkor azonban ...
A hazaiak szélsője, Sejben Viktor a bal oldali alapvonalról hajszál pontosan gurított vissza a támadást kísérő, teljesen egyedül érkező Oldal Tibor elé, aki a kaputól 8 méterre előbb átvette a labdát, majd senkitől sem zavartatva megcélozta a bal sarkot. A hazai szurkolók már gólt kiáltottak, ám nem számoltak kapusunkkal. Jova Levente a gólvonalról kirobbanva úgy vetődött a lendülő láb elé, hogy a labda elakadt testében. Mint aztán később kiderült, ez az óriási bravúr kellett ahhoz, hogy Lorentz Márton 88. percben szerzett gólja pontot érjen csapatunk számára. Jova Levente tehát megtette azt, ami minden kapus rémálma: egyszer akadt komolyabb munkája a 90 perc során, ám akkor nagyot kell védenie.
Na ezért tartják Jova Leventét jó kapusnak ...
