Kertész leszek, fát nevelek, kelő nappal én is kelek - dúdolgathatták Koncz Zsuzsa egykoron jól ismert slágerét majd másfél éve klubunk vezetői, szakemberei. Akkortájt még sereghajtó csapatunk ma már a bajnoki címért, az NB I-be jutásért küzd.
Hogy miért jutott eszünkbe éppen most az akkori dalszöveg? Talán mert ezekben a napokban, hetekben mindennél jobban érezzük, milyen nehézségekkel is kell szembe néznie egy kis kertész legénynek. Hogy az általa ültetett kis fát mennyire kell óvni, ápolni, gondját viselni. Kell az eső, kell a fuvallat, hogy szépen fejlődjön, erősödjön, hogy olyan nagy fa váljék belőle, mely aztán kibírja az idők viharát. Ám ez a fejlődés nem megy egyik napról a másikra. Akárcsak a jól tanuló kisdiák, aki nem hagyhat ki lépcsőfokokat, s nem kerülhet az általános iskolából azonnal az egyetemre, ugyan úgy a kis fának is időre van szüksége, míg olyan gyökeret ereszt, melyet már nem lehet kiszakítani a földből. Hosszú évek kemény, megfeszített munkájával lehet csak elérni, hogy kezdeti csenevész törzse megvastagodjon, s képes legyen ellen állni a legvadabb szélviharnak.
Addig azonban nagyon kell rá vigyázni, hiszen hajlékony, fiatal ágait a váratlan,vad (szembe)szél megtépázhatja, letépheti, törzsét kitekerheti, kárba veszítve az addig elvégzett munkát.
Nos, most azt érezzük, tombol a szembe szél, olyan időjárás járja, mely képes eltiporni az útjába kerülő gyengébb kis fákat. Szeretnénk azonban megnyugtatni mindenkit, a mi fánk az elmúlt hónapokban már annyira megerősödött, hogy bár a jelenlegi széljárás földig hajlíthatja az ágát, kitörni nem fog, s a vihartól csak egyre erősebb és erősebb lesz ...
