Míg augusztusban erőltetett menetben zajlott a másodosztályú labdarúgó bajnokság - négy hét alatt 7(!) bajnokin léptek pályára a csapatok -, addig augusztus 29. óta egyetlen tétmeccsen sem szerepeltek az együttesek. A 14 napos szünet most vasárnap véget ér, ismét bajnoki pontokért lépnek pályára az NB II-es mezőny tagjai.
A legtöbb rivális klub képviselője úgy nyilatkozott a hetedik fordulót követően, számukra jókor jön a szünet, mondván a fáradtság, dekoncentráltság jelei mutatkoznak játékosainkon. Ugyanakkor a mi szurkolóink "öröme" nem lehetett felhőtlen, hiszen kívülről úgy tűnhetett, éppen most jött lendületbe csapatunk.
Tény, az első fordulókban nem úgy gyűjtögettük a pontokat, ahogy arra szimpatizánsaink számítottak, de ha önkritikusak akarunk lenni, elsősorban nem is az elmaradt győzelmek hiányoztak, hanem a mutatott forma nem volt megnyugtató. Tulajdonképpen egyetlen meccsel nem tudunk elszámolni: a Sopron (0-3) elleni hazai vereségre nincs mentség. Ugyanakkor a Puskás Akadémia ellen (3-3) lejátszottuk az "év meccsét", a bajnokesélyes Kisvárda (0-3) otthonában ki lehet kapni, míg a békéscsabai (1-1) iksz, a viharsarkiak felfelé ívelő formája miatt, szép lassan egyre jobban felértékelődik. A SZEOL (1-0) és a Cigánd (1-0) ellen aztán már érvényesítettük a papírformát, a Csákvárral szemben pedig tavaszi önmagunkat idézően futballoztunk.
Ezek alapján tehát valóban úgy tűnik, jó lett volna az önbizalomnövelő győzelem lendületével elutazni a következő fordulóra, Dunaújvárosba, a Vác elleni összecsapásra. Ám azért abban is van igazság: így legalább a kisebb sérüléssel bajlódók felépülhettek, a betegségből meggyógyulók utolérhették magukat, a fáradtsággal küszködők regenerálódhattak.
Hogy végül kinek lesz igaza, jó volt avagy sem számunkra a bajnoki szünet, vasárnap délután kiderül ...
